Appendix, avagy javaslatok 8-14 éves gyerekek szobrászati oktatásához

Foglalkozásaim során szeretném elérni, hogy e gyermekek „képesek legyenek gondolataik és érzéseik adekvát kifejezésére“, de sem ezt nem tenném függővé ábrázolási készségük szintjétől (a két dolog még felnőtt művészeknél sem mindig esik egybe), sem nem hagynék félig megoldott, visszakérődzni való problémákat (lásd József Attila nagyszerű fejlődés-elve egyfelől – más tárgyak, pld. irodalom, történelem spirális oktatásának kérdőjelei másfelől), és óvatosabban adagolnám a művészeti technikákra vonatkozó információkat (idő és felszereltség hiánya miatt csak felszínes lehet).

Ismerve és elismerve a felnőtt művészképzésben máig érvényben lévő, a XIX. sz. akadémizmusa által kidolgozott oktatói metodika érvényességét (visszatükrözés), tanmenetemben óvatos átmenetet, mintegy hidat óhajtok képezni a gyermek spontán rajzkészsége és az esetleges gimnáziumi, főiskolai stúdium közé. Röviden: egy egyenes vonalra felfűzni az ideogramm, mint kiindulás és az ábrázolás mint végeredmény közötti állomásokat. Ez megfelelne e gyermekek életkori sajátosságainak és fejlődésének, teret adna a bőséges történelmi analógiák alkalmazásának, koruknak éppen megfelelő, perfekt tárgyakat hoznának létre és egyben tág tere maradna képzeletük gazdagodásának.

Az ábrázolás fogalma mellé két másikat rendelnék: a megjelenítést (ez egyértelműen pozitív) és az utánzást (sokkal problematikusabb). Mivel a szobrászatban a képzőművészet többi ágához viszonyítva sokkal nagyobb szerepe van e képet hordozó tárgyiságnak (létforma-látszatforma), első lépésként a gyermekek tárgyalkotó képességét kell fejleszteni. Az elemi geometrikus testek, mint perfekt tárgyak, könnyedén magukra vehetik a spontán gyermekrajz ideogrammjait és mint ideoplasztikus jelek, autonóm művekké válhatnék. Ez lenne a megjelenítés első foka, ahol a tanult képesség és a képzelet még minden külső minta nélkül manifesztálódik. Ebben a stádiumban nagyon fontos az agyagnak keramikus-módra való használata, mert reá nevel az egyébként képlékeny matéria céltudatos, építkező használatára.

Az utánzás szakaszának beindítása a tárgyalkotó képesség fejlesztésére, valamint újabb plasztikai motívumok, ideogrammok elsajátítására szolgálnak. A 8-10 éves gyermeklét szintjének legjobban megfelelő népi faragások, mézeskalács-minták, valamint a neolitikus-primitív népek plasztikáinak másolása egyaránt képzelet-tágító és fegyelmező lenne.

A másolás és az ábrázolás közötti csekély távolságot mostmár e tárgyak természet utáni rajzolásával csökkenteni lehetne. A gyermekek formameglátó képességét sem száraz geometriai idomok, sem a számukra formailag megfoghatatlan „természet”, hanem inkább preformált művészeti tárgyak rajzolása fejlesztené. Ezek a rajzok még szükségszerűen hiányolnák az ábrázolás alapvető komponensét, a térszerűséget.

10-12 éves korban már jobban szétválasztható a tárgyalkotó, a reprodukáló valamint az ábrázoló tevékenység. A térlátás fejlesztésére elsősorban a rajzolás szolgál az optikai törvények (perspektíva, ön-és vetett árnyék) megismerésével.

Folytatható a tárgyépítés (akár kerámikus, ötvös illetve fafaragó játékok) terén (ez érdeklődés fenntartására figurális és ornamentális díszítéssel). Másolásra az ókori Kelet szobrait, archaikus görög illetve népvándorláskori provinciális, bizánci és román, valamint parasztbarokk mintákat ajánlok. A tiszta stílusban megfogalmazott redukált formák új, figuratív egységbe való építése (pld. Szent László

hermája) a tárgytól a képiség felé vezető út magasabb lépcsőfokát jelenti. A sík és tér bonyolult viszonyának megvilágítására egy kísérlet: három dimenziós szoborcsoport (szabad társítás) – illetve pld. egy románkori freskótöredék domborműbe mintázása.

A periódus végén, a tanultság és a tanulságok levonására, némi hurkapálcika stúdium (az emberi test arányai és a testrészek téri elrendeződése) után egy szabad többfigurás kompozíció beiktatható.

Ennyi előkészület után az utolsó két évet már bátran szentelhetjük az ábrázolásnak, illetve a gimnáziumra való felkészülésnek, ennek metodikája tökéletesen adva van az összeállított kísérleti programban.

(Közöletlen szöveg, Budapest, 1986. okt. 27.)